Hazánk közállapotait már sokszor jellemeztük, gyakran keresetlen szavakkal is. Beszélünk mindarról, amik bennünket körülvesznek, egyre többet, és egyre hangosabban, bár ezt valakik, valahol nagyon nem szeretik. Azt, hogy nem számíthatunk segítségre, megértésre, mindannyian tudjuk. El kell kezdenünk megtalálni azokat a lehetőségeket, melyek a rendelkezésünkre állnak saját magunk védelmére. Az eszközöket persze úgy kell megválogatni, hogy az eredmény a tisztességes lakosság érdekeit szolgálja, szemben a hatalom által mesterségesen szított ellentétek által okozható polgárháborús végkifejlettel, mely nyilvánvalóan nem szolgálja senki érdekét, kivéve a megosztani és uralkodni vágyók érdekköreit, de őket nyugodtan nevezhetjük senkinek…
A következőkben leírtak is csupán a kialakult helyzet, divatos nevén az etnikai konfliktusok egyes példája. Nem szolgál kimondottan új tanulsággal, önmagában nem kínál megoldási lehetőséget, noha sokszor maga a probléma hordozza a megoldást. Ebből fakadóan kellő minimum, ha beszélünk, és nem hagyjuk semmilyen probléma egyetlen alkotóelemét sem a szőnyeg alatt.
Politikusaink többsége és az őket hűen szolgáló média szélsőjobboldali veszéllyel riogat, terrorizmusról hadovál, mindeközben mindent megtesz, hogy a valódi veszélyekről ne essék szó. Mivel tudom, hogy sokan vannak, akik kiabálnak, de a fáradságot nem veszik, hogy az általuk is hangoztatott álláspontnak utánanézzenek, így idézek a Wikipédia ide vonatkozó részéből, mely a terrorizmus jelenségét írja le:
„A terrorizmus az erőszak alkalmazásának, vagy az azzal való fenyegetésnek olyan stratégiája, melynek elsődleges célja félelem, zavar keltése és ennek révén meghatározott politikai eredmények elérése, vagy a hatalom megtartása. A terrorizmus modern formáinak kialakulásában fontos szerepe van a tömegmédia létrejöttének, mely nemzetközi méretekben képes az embereket az erőszak sokkoló jeleneteinek részeseivé tenni, azok hatását felfokozni.”
A fent leírtak egyértelműen mutatják, hogy ki/kik művelik eme hadviselési formát hazánk leigázásának lázas igyekezetében.
És ha már terror, akkor hagyjuk most a távoli országokat, és nézzünk szét saját környezetünkben! Helyszínt találni pedig könnyebb, mint gondolnánk.
Székesfehérvár, Erzsébet út. Az önkormányzati bérlakások közvetlen környezetében lakók immáron mindennapi, és fokozott veszéllyel kényszerülnek szembenézni anélkül, hogy segítséget kapnának. Az őket terrorizáló – igen jól tetszettek olvasni, mert hogy én őket nevezem terroristának – cigányok, gyakorlatilag háborítatlanul törhetnek mások tulajdonára, sőt akár életére is. Nem ritkák a környéken történő, járókelőket, munkából haza igyekvőket, gyermekeikkel a játszótérre sétáló családokat ért támadások, fenyegetések, az iskolából hazafelé tartó gyermekek, késsel történő megtámadása és kifosztása. Az ily módon terrorban élők első körben a területi képviselőnél tettek panaszt, aki ennek hatására diplomáciai lépéseket kezdeményezett a beilleszkedésre képtelen, bűnözői életvitelt folytató cigányokkal szemben. No meg is lett az eredménye demokratikus viselkedésének… valamiféle véletlen folytán gépjárművének mind a négy gumija egyidejűleg felhasadt, a diszkriminált, jól nevelt, szorgos, a társadalomért tenni vágyó, mindenki által elhagyott kissebségünk, válogatott szitkok közepette adta mindenki tudomására, hogy ők nem hagyják magukat megfélemlíteni, és közönséges állampolgár mintájára beilleszkedni. Életvitelüket továbbra is fenntartják, hisz a kulturális szabadság őket is megilleti. A terror övezet lakóit ekkor érte utoljára segíteni akarás.
A polgármesterrel folytatott levelezésből kitűnik az egymásra mutogatás. Ugyan az önkormányzat nyújtja a lehetőségeket a cigányok számára, de védelmet nem képes biztosítani a következmények elviselése érdekében. Tájékoztatásuk szerint a rendőrség felel a rend fenntartásáért. Ezt pedig jól ismerjük. A rendőrség nagyobb rendőri jelenlétet biztosít a környéken, minek eredményeként nem történik semmi változás. A lakók ezután az összefogásban bízva aláírásgyűjtésbe kezdett, melynek eredményéről semminemű tájékoztatást ez idáig nem kaptak.
A közelmúltban történt egyik rablást követően a sértett testvére vette a bátorságot, hogy felkeresse az elkövetőket és visszakérje azt, ami az öccse tulajdona. A bűnözők a szokásos választ adták a kísérletre – csoportosan, késekkel felfegyverkezve bizonygatták saját ártatlanságukat. Ennek hatására egy lőfegyver került elő, melyből a cigányok felé leadott két lövésre került sor, annak érdekében, hogy saját életüket védjék. A rendőrség erre már nagy erőkkel vonult a helyszínre, melyre egészen idáig nem került sor, hiába kérték.
A polgármester tehetetlen az ügyben, hozzáteszem ezen nincs mit csodálkozni, hisz kenyéradója az a kormányzat, mely elvette az élhető élet lehetőségét mindazoktól, akik tisztességes úton kívánnak élni, teret enged a devianciának, miközben elnyomja az ősi értékrendeket, s legújabban meghunyászkodik idegen, rabló népek előtt, de még sokáig sorolhatnánk az általuk elkövetett vétségeket, így miért pont jelen esetünk képezne kivételt. Mi most mégis kérjük azon székesfehérvári képviselőket, rendőri vezetőket, akik még rendelkeznek egészséges gondolkodással ebben az elkorcsosult politikai játszmában, hogy tegyenek végre a rend helyreállításáért és a tisztességes emberek biztonságáért a Erzsébet úti és a hozzá hasonló, lassan elgettósodó területeken!
„Honfitársaim, be kell látnunk végre, hogy mi ülünk ugyan lőporos hordón, de a kanóc másik vége ellenségeink kezében van. Gúnyos vigyorral játszadoznak a gyufával, miközben olyannyira ostobák, hogy elfelejtették kimérni a távolságot, így a robbanás őket is el fogja söpörni.”
Isten óvja és vezesse a Magyar Nemzetséget!
Hun Híd Nemzeti Egylet-Frontvonal
