Idén 10.alkalommal került megrendezésre a Bakonyi Betyárnapok. A jubileumi év alkalmából összeállított program sokszínűsége, tartalmában való megújulása sok látogatót vonzott a rendezvényre. A programok között szerepelt többek között Vadételfőző fesztivál és verseny, Lószépségverseny, Baranta-bemutató, Gyerkőc programok, „Csepü-Lapu-Gongyola”népi ügyességi játékok, Megyei akadályhajtó verseny, Díjugrató bemutató, Betyár jó buli mindkét este és zenés Tűzijáték.

Jézus Jeruzsálembe való diadalmas bevonulásának emlékünnepe a húsvét előtti virágvasárnap. A Római Katolikus Egyház elnevezése szerint „Dominicca palmarum”, azaz pálmavasárnap. A pálmaágas körmeneteket már a VI. században is megtartották, a pálmaszentelés pedig a VII. századi bobbói misekönyvből ismert. A szentelt pálmát zivatar, villámcsapás, tűz és különféle varázslás ellen használták. Ezt a pálmát helyettesíti nálunk a barkavessző, amit a vasárnapi nagymise előtt szentelt meg a pap, majd kiosztották a híveknek.

A mai népzene- és néprajzkutatótól, attól, aki terepmunkát végez, falura jár, és kérdezi az idősebbeket, hogy mit játszottak, mit énekeltek, mit táncoltak gyermekkorukban, hogyan éltek régebben, gyakran megkérdezik, találhat-e még valamit a falvakban, városokban, amit érdemes felgyűjteni. Mivel oktatásunkban ez kevéssé és sajnálatosan felületes módon szerepel, hosszas magyarázatot igényel, hogy miért járunk ma, a XXI. század elején is gyűjteni, és hogy miért kötelességünk ezt tenni, amíg egyetlen ember él, aki a hagyományban tanulta és használta a táncot, dalt, játékot. A magyarázathoz tudnunk kell, mi volt ezek szerepe a hagyományban, és meg kell vizsgálnunk azt a kérdést, hogy ez a szerep létezik-e ma is.

Tudjuk mennyire fontos volna a kis- és nagyvárosok túlzsúfolt utcáinak és tereinek tehermentesítése, azok felszabadítása a jobb levegőre vágyó kisgyermekes családok részére.

Kriston Vízi József a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely etnográfus igazgatójaként (1984–2000) 45 jelentősebb munkát publikált helyi, országos és nemzetközi fórumokon a népi játék és szórakos témakörében. Ebből a majd' két évtizedet felölelő munkásságból ad válogatást a kötet. Az itt közölt tanulmányok és közlemények bepillantást nyújtanak a Duna–Tisza köze néprajzi tájain és az itt élő népcsoportok körében végzett kutatómunkába.

A magyar gyermekjáték-kutatásnak rendkívül gazdag, szép eredményeket magáénak tudó múltja van.

A gyermekjáték-kutatás hazai története egymástól többé-kevésbé elkülönülő, más-más irányzatok által jellemzett szakaszokra bontható. A kutatás legkorábbi időszakát az adatok nem tudatos lejegyzése jellemezte.

A játék az emberi lét, az élet egyik legősibb és legegyetemesebb sajátossága. Aligha képzelhető el olyan emberi közösség, társadalom, amelynek mindennapi életében ne lett volna igen fontos szerepe a játéknak. A játék fontossága azonban nem mindig tükröződött a különböző társadalomtudományi kutatásokban.