Tokaj - Hegyaljai borvidékA történelem elõtti idõktõl fogva lakott terület volt. A honfoglaló magyarok is szívesen táboroztak itt. Ezt mutatja az a tény is, hogy a Bodrogtól nyugatra lényegesen kevesebb honfoglaláskori sírt tártak fel. Akkoriban már szõlõterületeket találtak elõdeink, és értéküket is ismerték. Ezt támasztja alá Turzul (Tarcal) vezér esete is:
A párlatok fogyasztása hosszú ideje jó szokása a magyar embernek, évszázadok óta elengedhetetlen alkotóeleme királyi lakomáknak, polgári étkezéseknek vagy falusi vígasságoknak. A különféle, gyümölcsből, borból, gabonából vagy esetenként más helyi alapanyagból készült párlatokra először az 1500-as években használták a pálinka kifejezést, amely aztán fokozatosan terjedt el és vált egyedüli országosan alkalmazott elnevezéssé.
Az ősmagyarok, a nyugati népeket több ezer évvel megelőzve, ismerték és alkalmazták a szárított hús és tejpor készítését. Így egy ősmagyar lovas bőrzsákjában több liter levesnek vagy tejnek megfelelő élelmet vihetett magával. Alkalmazták az aszalást és a füstölést is. A téli szálláshely körül gabonaféléket termesztettek: árpát, kölest, búzát. A főzéshez bográcsot használtak, a sütéshez nyársat.
