Ha arra keressük a választ, hogy milyen is volt az ország a 10. század derekán, a Szent István születését megelőző időszakban, röviden azt a feleletet adhatjuk: a 950 körüli évtizedekben egyáltalán nem volt ország a Kárpát-medencében. Még pontosabban fogalmazva: több kis egységgel számolhatunk, de nem létezett egyetlen Magyarország.
Néhány évtizeddel korábban, a 10. század legelső éveiben még politikai realitás volt a kárpát-medencei Magyarország, hiszen Bölcs Leó bizánci császár – aki 906 táján írta Taktika című munkáját, és beható ismeretekkel rendelkezett a térség viszonyairól – arról tudósított, hogy az általa türköknek nevezett magyarok „egy főnek az uralma alatt állnak”. Hogy pontosan mit takart ez, a császár egy másik megjegyzése részletezi, amely szerint „a türkök népe gondot fordít az egyöntetű hadirendre”. Tehát a magyarok egységes katonai akciókat szoktak végrehajtani, vagyis amit a főnök, illetve a főnökök elhatároztak, azt a seregek végrehajtották.
Olyan korszakokban, melyben felemelkedőben volt a nemzeti öntudat, egymás után születtek a versek, dalok. Ilyen időszak volt a kuruc korszak, a reformkor egészen a forradalomig. Soha annyi dal nem született történelmünk során, mint 1848-49-ben. Dalolt az egész ország a szabadság reményének mámorában.
Kazár község Nógrád megye északkeleti részének egyik legérdekesebb és legjelentősebb települése. A megyeszékhelytől, Salgótarjántól, illetve a 21-es számú főközlekedési úttól 7 kilométerre terül el, a Mátra hegység északnyugati lábánál.
