Esküvéssel ígérte az ország állapotjának jobbítását Jakab római követ* jelenlétében. Ki is adott egy decretumot, mely amaz Aranybullához hasonlít, de kevés, vagy semmi foganattal. Azonban testi s lelki erejében megfogyatkozván Béla fiára hagyta az országot 1235. esztendőben. Nem kis bánottal és óhajtással késértetett sírjába. Emlékezete fennvagyon és fennmaradand az Aranybullában örökre. Jeruzsálemi Andrásnak mondatik.

1252-ben „a tatárok által teljesen kiirtott” magyarok elfoglalták Styriát és Alsó-Ausztriát. 1253-ban Morvaországot pusztították. Junius 25.-én Olmütz alá érkeztek . Közben Styriában is nagy harcok dultak. Béla Bécset is ostromolta. Három magyar hadsereg is harcolt nyugaton és valószinü, hogy az anyaországot sem hagyták védtelenül -- azok a magyar harcosok akiket a tatárok "mind egy szálig kiirtottak"

Sokkal több bonyodalmat okozott IV. Béla leányainak házassága a nem római keresztény vallású keleti fejedelmekkel. Az a veszély is fennállt - a pápa szerint - hogy talán még pogányokkal is képes lenne a magyar király gyermekeit házasítani, ha érdekei úgy kívánják. A feltevés nem volt egészen, alaptalan. Már II. Andrásnak is felkínálta Ikonum szultánja, hogy gyermekeik házassága révén kölcsönös érdekszövetséget kössenek.